Dr. Tatár László Ügyvédi Iroda

Dr. Tatár László ügyvéd, európajogi szakjogász

Tatár László

Profilalkotás a bűnüldözésben

(In: Emlékkönyv Irk Albert egyetemi tanár születésének 120. évfordulójára, szerk: Korinek László, Kőhalmi László, Herke Csongor, PTE ÁJK, Pécs 2004. 177-181. o.)

Bevezetés

 A bűnügyek felderítésének módszerei és eszközei folyamatosan fejlődnek. A fejlődést, vagy fejlesztés iránti igényt folyamatosan táplálja az a tény, hogy a bűnügyekben általában kevés információ, illetve bizonyíték áll rendelkezésre. A kriminalisztikai eszközök és módszerek fejlődése kétirányú. Beszélhetünk egyrészt a krimináltechnikai módszerek és eszközök fejlődéséről. Ezt a műszaki, technikai tudományok fejlődése hozza magával (pl. DNS-vizsgálat módszerének kifejlesztése, az újabb és újabb számítógépes eszközök egyre szélesebb körű felhasználása, speciális műszaki eszközök kifejlesztése). A műszaki tudományok fejlődése által indukált krimináltechnikai fejlődés mellett megfigyelhető azonban a kriminálmetodika fejlődése is. A kriminálmetodikában az egyes bűncselekmények nyomozására vonatkozó módszertan mellett azonban megfigyelhetőek általános jellegű, több, illetve többfajta bűncselekmény nyomozásánál, felderítésénél alkalmazható módszerek, illetve újítások. Ezek módszerek általában egy-egy speciális kriminalisztikai problémához köthetőek. Olyan problémákról van itt szó, amelyek minden bűncselekmény, vagy a bűncselekmények nagy részének nyomozásánál felmerülnek. Az egyik ilyen jellegzetes probléma, hogy milyen bizonyító erőt tulajdonítsunk egy bizonyítéknak, illetve a rendelkezésre álló összes bizonyítéknak. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Bayes-elmélet. A bizonyítékok értékelésére vonatkozó Bayes-analízissel a terhelt bűnösségének matematikai valószínűségét tudjuk kiszámolni a rendelkezésre álló bizonyítékok alapulvételével[1]. Egy másik probléma a bűnesetek felderítésénél, hogy sok esetben holtpontra jut a nyomozás. Egyes súlyos bűncselekményfajtáknál azonban nem engedhető meg a nyomozás megszüntetése, a társadalomnak nagyon nagy és sokszor sürgős érdeke fűződik az elkövető mielőbbi azonosításához és elfogásához (pl. sorozatjelleggel elkövetett erőszakos cselekmények). A holtpontra jutott nyomozások továbbfolytatását célozza a profilalkotás módszere.  

A profilalkotás célja

 A profilalkotás az elkövető személyiségprofiljának, személyiségképének megalkotására irányul. Az elkövetői személyiségprofil ismeretében aztán újabb verziókat tud felállítani a nyomozóhatóság, amelyek leellenőrzése az elkövető felderítéséhez is vezethet. Brent E. Turvey a profilalkotásnak a nyomozás során betöltött funkcióit a következőképpen foglalja össze:

-                         leszűkíteni a lehetséges elkövetők körét, illetve megtalálni a legvalószínűbb elkövetőt a sok lehetséges elkövető közül;       

-                             segítséget nyújt a bűncselekmények felderítéséhez és megértéséhez a helyszínen talált nyomok és viselkedési jegyek azonosításával és elemzésével (pl. modus operandi, signature aspects);

-                             segítséget nyújt a nyomozóknak verziók felállításához és nyomozási stratégiák elkészítéséhez.

Turvey a nyomozás során betöltött funkcióktól megkülönbözteti a profilalkotás, illetve a megalkotott személyiségprofil bírósági eljárásban betöltött funkcióit. Ezek a következők:

-                             segítséget nyújt az áldozat és az elkövető viselkedésével kapcsolatos bizonyítékok megértéséhez;

-                             segítséget nyújt, hogy bepillantást nyerjünk az elkövető fantáziájába, megismerjük motivációit;

-                             segít bepillantást nyerni az elkövető lelkiállapotába a bűncselekmény előtti, alatti vagy utáni viselkedése útján (pl. részletes tervezés, bűntudat, elővigyázatossági intézkedések stb.);

-                             segít összekapcsolni különböző bűncselekményeket az elkövetői viselkedésjegyek (signature behavior) által. [2]

 A profilalkotás kialakulása

A profilalkotás gyökerei egészen a XIX. század végéig nyúlnak vissza. 1888-ban Angliában a Whitechapel-gyilkosságok egyik áldozatán talált sebekből és abból a tényből, hogy az elkövető az áldozat szerveit precíz módon eltávolította, arra következtetett Dr. George B. Phillips kerületi rendőrorvos, hogy az elkövető jól ismerte az emberi testet. Itt tehát az áldozaton ejtett sebek alapján következtettek az elkövető tulajdonságaira. A Whitechapel-ügy a sebek kriminalisztikai elemzésének egyik első ismert esete. Ma a sebek elemzése fontos szerepet tölt be a kriminalisztikában.[3] 

A modern profilalkotás alapító atyjának Hans Gross tekinthető, aki 1893-ban megjelentetett Handbuch für Untersuchungsrichter, als System der Kriminalistik című könyvében kifejtette a modus operandi jelentőségét. Gross kifejti például a lopásról írott részben, hogy a helyszínen hagyott jellegzetes nyomok alapján hogyan lehet az ismeretlen tetteses lopásokat a jellegzetességeik szerint csoportosítani, illetve a már ismert tettes jellegzetességeit az ismert lopások jellegzetességeivel összekapcsolni.[4]  A modus operandi ma is a profilalkotás alapját képezi.

Látványos eredményt ért el a profilalkotás gyakorlati alkalmazásával Dr. James A. Brussel, New York-i pszichiáter. Saját páciensei kezelése során Brussel sok ismeretet szerzett a bűnelkövetők személyiségéről és szokásairól, illetve a személyiség és a viselkedés kapcsolatáról. Az 1940-es és ’50-es években hosszú robbantássorozat volt New Yorkban. Nem kevesebb, mint 37 bombát helyezett el az elkövető vasútállomásokon és színházakban. A nyomozás során Brussel elkészítette az addig ismeretlen elkövető személyiségrajzát a rendelkezésre álló nyomok és információk alapján. Az elkészített személyiségprofil szerint a tettes paranoiás, gyűlölte az apját, az anyja gyötrően szerette őt, Connecticut államban élt, átlagos testalkatú, középkorú, külföldön született, római katolikus, egyedülálló, anyjával vagy leánytestvérével együtt élő, kétsoros öltönyt viselő személy volt. Később a rendőrség elfogta George Metesky-t, akire a leírás pontosan ráillett, még a kétsoros öltöny is stimmelt.[5]  

 Modus operandi, elkövetői névjegy

 A modus operandi szó szerint az elkövetés módjának fordítható, és azon jellegzetességek gyűjtőneve, amely az adott elkövető által elkövetett bűncselekményre jellemzőek. Az elkövető ugyanis állhatatosan és kitartóan ragaszkodik az elkövetés módjához (perszeverancia)[6]. A modus operandin belül elkülöníthető egy viszonylag önálló kategória, az elkövetői névjegy (signature bahavior), ami nem más, mint egy aláírás-jellegű viselkedési nyom. Azon túlmenően ugyanis, hogy a modus operandi önmagában jellemző az elkövetőre, a modus operandin belül mégis megfigyelhetők olyan viselkedésjegyek, amelyek az egyfajta aláírásként funkcionálnak az elkövető részéről. Az elkövetői névjegy a modus operandiba tartozó egyéb viselkedéstől aszerint különböztethető meg, hogy az aláírás-jellegű viselkedés nem a bűncselekmény elkövetésének szükségszerű részcselekményeiből áll, hanem ezeken kívül eső cselekmények, amelyek az elkövető érzelmi, pszichikai szükségleteit elégítik ki.[7] Modus operandi jellegzetesség például, hogy az elkövető zártörés módszerével hatolt be a lakásba, vagy, hogy fekete símaszkot viselt az elkövetés alatt. Elkövetői névjegyként (aláírás-jellegű cselekményként) értékelhető például egy Magyarországon bankfiókokat kirabló személy azon cselekedete, hogy az elkövetés előtt minden esetben egy, a kiszemelt bankkal szemközt fekvő bárban whiskyt ivott. Aláírás-jellegű cselekményként értékelhető továbbá, amikor az elkövető babonából a székletét hagyja ez elkövetés helyszínén, hogy ezzel megnehezítse a bűncselekmény felderítését.

Az elkövetői névjegyek megkülönböztetése a modus operandin belül nagy jelentőséggel bír a profilalkotás szempontjából. Az elkövetői névjegy ugyanis az elkövető személyiségének lenyomata, ebből sok információt lehet nyerni az elkövető gondolkodásáról, személyiségéről, lelki állapotáról.

Profilalkotási módszerek

 A profilalkotásnak alapvetően két módszerét különböztetjük meg. Az induktív és a deduktív profilalkotást.

 Induktív profilalkotás

 A hasonló bűncselekmények elkövetőiről rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján alkotjuk meg az elkövető személyiségprofilját. Ez tulajdonképpen egy átlagnak is tekinthető (átlagos elkövető). A profilalkotás alapját ilyen esetben a már elkészült tanulmányok, statisztikai adatok, elemzések, bűnügyi nyilvántartások adatai és a profilalkotó személyes tapasztalatai képezik.

Példa az induktív profilalkotásra: Egy 24 éves fehérbőrű nőt megerőszakolnak első emeleti lakásában. Rendelkezésünkre áll 20, nemi erkölcs elleni bűncselekményt sorozatban elkövető személy vizsgálatán alapuló tanulmány, amely szerint az ilyen elkövetők általában hasonló korú és azonos bőrszínű áldozatokat támadnak meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy az elkövető egy kb. 24 éves fehérbőrű férfi.

Előnye az induktív profilalkotásnak, hogy viszonylag gyorsan elkészíthető így az elkövető személyiségrajza, és az elkészítés nem igényel speciális szakismeretet. Nagy hátránya az induktív módszerrel elkészített profilnak, hogy rövid és túl általános.[8]

   Deduktív profilalkotás

 A deduktív profil az elkövető tulajdonságainak a gyűjteménye. Ezekre a tulajdonságokra a rendelkezésre álló (főként a helyszínen talált) bizonyítékok alapján következtetünk. Első lépésként komplett elemzésnek kell alávetni a rendelkezésre álló nyomokat, és rekonstruálni kell a bűncselekményt. Ennek során többek között a sebek elemzésére, vérfoltok, vérnyomok elemzésére, lövedék röppályájának meghatározására, rovartani elemzésre vagy egyéb más kriminalisztikai módszer felhasználására, alkalmazására kerül sor. Az ellenőrzött sértetti és tanúvallomások is felhasználhatók. Fontos azonban, hogy a kiindulási adataink pontosak legyenek, mert ezen múlik a profil későbbi használhatósága.

Következőként egy viktimológiai elemzésre kerül sor. A sértett egyedi tulajdonságainak ismerete segítséget nyújthat az elkövető motívumának, elkövetési módjának (modus operandi) megismeréséhez. Megtudhatjuk, hogy az elkövető mekkora kockázat vállalására volt hajlandó a bűncselekmény elkövetésével.

Az elkövetés helyszínének jellemzőit a bizonyítékok és nyomok elemzése, valamint viktimológiai elemzés alapján lehet meghatározni. Ide tartozik pl. a helyszín megközelítésének módja, a támadás módszere, a helyszín jellege, elsődleges/másodlagos helyszín meghatározása, szexuális cselekmények természete és száma, használt eszközök, szóbeli megnyilvánulások, tervezési és elővigyázatossági intézkedések az elkövető részéről.

Példa a deduktív profilalkotásra: Egy 24 éves fehérbőrű nőt megerőszakolnak első emeleti lakásában hajnali fél egykor egy hétköznapon. A sértett egyedül él. A sértett minden ajtót bezárt, az elkövető egy nyitott ablakon jutott be a lakásba. Az elkövető maszkot, kesztyűt viselt, megkötözte a sértettet egy magával hozott ragasztószalaggal, késsel fenyegette a sértettet a támadás alatt, és az erőszakos közösülés során óvszert viselt. Nevén szólította a sértettet több alkalommal is, de a sértett nem ismerte fel a támadót. Miután megerőszakolta a sértettet, az elkövető gyorsan átkutatta a lakást és elvitte a hitelkártyákat, ékszereket és egy kevés készpénzt. A következő profil alkotható meg a fentiek alapján:

-                             a maszkból és a kesztyűből arra lehet következtetni, hogy az elkövető nem akar ujjnyomot hátrahagyni, és nem akarta, hogy az áldozat felismerhesse;

-                             az óvszerhasználatból arra lehet következtetni, hogy az elkövető előre kitervelte a sértett megerőszakolását;

-                             abból, hogy az elkövető gyorsan átkutatta a lakást értékek után, arra lehet következtetni, hogy már követett el hasonló bűncselekményeket;

-                             abból, hogy a nevén szólította a sértettet, és hogy maszkot viselt a támadó, arra lehet következtetni, hogy a sértett a támadót felismerhette (talán egy ismerős volt), vagy hogy a támadó már jó előre kiválasztotta áldozatát és megfigyelte őt a bűncselekmény elkövetése előtt.

            A deduktív profil előnye, hogy nagyon pontos információkkal szolgál az elkövető tulajdonságairól, magatartásáról, szokásairól. Másik nagy előnye, hogy egy sorozatelkövetésnél az új információk, bizonyítékok alapján pontosítható a profil. Nagy hátránya, hogy sok időt és ráfordítást igényel az elkészítése, és jelentős multidiszciplináris tudást és gyakorlatot igényel a profilalkotó részéről. Csak annyira megbízható, mint az információk, amelyeken alapul.[9]

             Befejezés

 Mint az a fentiekből is kitűnik a profilalkotás tulajdonképpen az adott bűncselekmény kapcsán már egyébként is rendelkezésre nyomok, bizonyítékok, információk felhasználásán alapul. A rendelkezésre álló bizonyítékok hatékonyabb felhasználását célozza. Hans Gross szavait idézve ugyanis

„Az a nyomozó, aki félig végezte el a munkáját, nem csinált semmit. Vagy megoldotta a problémát és teljesen befejezte a munkáját: tehát sikerrel járt; vagy nem csinált semmit, egyáltalán semmit.”[10]

            A profilalkotás egy hatékony eszköz lehet ahhoz, hogy a nyomozás eredményesen zárulhasson.


[1] A Bayes-analízist (más néven a matematikai valószínűségszámítást) a kriminalisztikában a krimináltechnika területén is számtalan eljárásnál alkalmazzák.

[2] Brent E. Turvey: Criminal Profiling, 466-471, in: Encyclopedia of Forensic Sciences (szerkesztette: Jay A. Siegel, Pekka J. Saukko, Geoffry C. Knupfer), Academic Press, New York 2000., p. 469.

[3] Brent E. Turvey: Criminal Profiling, 466-471, in: Encyclopedia of Forensic Sciences (szerkesztette: Jay A. Siegel, Pekka J. Saukko, Geoffry C. Knupfer), Academic Press, New York 2000., p. 467.

[4] Hans Gross: Handbuch für Untersuchungsrichter, Polizeibeamte, Gendarmen usw., 2. kiadás, Verlag von Leuschner und Lubensky, Universitätsbuchhandlung, Graz, 1894., p. 663.

[5] Brent E. Turvey: Criminal Profiling, 466-471, in: Encyclopedia of Forensic Sciences (szerkesztette: Jay A. Siegel, Pekka J. Saukko, Geoffry C. Knupfer), Academic Press, New York 2000., p. 468.

[6] Tremmel Flórián-Fenyvesi Csaba: Kriminalisztika tankönyv és atlasz, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 1998., p. 138.

[7] Brent E. Turvey: Understanding Offender Signature, 279-304., in: Criminal Profiling – An Introduction to Behavioral Evidence Analysis (szerkesztette: Brent E. Turvey), Academic Press, New York 2003., p. 279.

[8] Brent E. Turvey: Criminal Profiling, 466-471, in: Encyclopedia of Forensic Sciences (szerkesztette: Jay A. Siegel, Pekka J. Saukko, Geoffry C. Knupfer), Academic Press, New York 2000., p. 470.

[9] Brent E. Turvey: Criminal Profiling, 466-471, in: Encyclopedia of Forensic Sciences (szerkesztette: Jay A. Siegel, Pekka J. Saukko, Geoffry C. Knupfer), Academic Press, New York 2000., p. 470-471.

 [10] Hans Gross: Criminal Investigation, Sweet and Maxwell, London 1924., p. 3.